Tőketartalék csökkentése

Sajnos nem lehet. 
A számviteli törvény a saját tőke elemei között a tőketartalékot úgy kezeli, mint amely összeget a tulajdonosok (tagok) tartósan a társaság rendelkezésére bocsátottak. Ebből is következően, a számviteli adatokra épülő, megbízható és valós összképet mutató beszámolót hasznosítók számára a mérlegben kimutatott saját tőke legalább annyira fontos, mint a jegyzett tőke.

A Polgári Törvénykönyv – a számviteli törvényhez hasonlóan – elsősorban a saját tőkéhez köti különböző előírásait. A saját tőkén belül tartós elem a jegyzett tőke mellett a tőketartalék is, változó elem az adózott eredmény, és az üzleti éven belül jellemzően nem változó elem az eredménytartalék.
Ha a jegyzett tőke leszállítására tőkekivonással sor kerül, arról a hitelező is értesül. A hitelező joggal számolhat azzal – a számviteli előírások ismeretében –, hogy a tőkeleszállítással egyidejűleg a jegyzett tőkét meghaladó sajáttőke-elem (tőketartalék, eredménytartalék) arányosan kerül csak kivonásra.
Ha a jegyzett tőke leszállításához nem arányosan kapcsolódik a tőketartalék, az eredménytartalék kivonása, akkor a saját tőke szerkezete érdemileg megváltozhat, amire a hitelezők nem számíthattak, ami közvetlenül vagy közvetett módon sérti (sértheti) a hitelezők érdekeit.
A jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó tőketartalék-kivonásnak a jegyzett tőke leszállításával arányos volta, szükségessége valójában a tulajdonosoknak is az érdeke. A jegyzett tőkének tőkekivonással történő leszállítása gyakran nem mindegyik tulajdonost érinti (például a társaságtól megváló tulajdonossal való elszámoláskor). Ha a törvény az arányostól eltérő tőketartalék-kivonást is lehetővé tenné, akkor az a tulajdonos, aki kilép, az arányostól többet vagy kevesebbet kaphatna, míg a társaságban maradó tulajdonosokra az arányosnál kevesebb vagy több jutna. Igaz, ez például egyszemélyes társaságnál nem jelentene problémát, de ott is a hitelezői érdekek sérülhetnének.