« Vissza

A kata és a munkaviszony kapcsolata

2019-06-24

A kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata igen népszerű a vállalkozások körében, tekintettel arra, hogy a többi adónemhez képest viszonylag egyszerű adózással és jóval kevesebb adminisztrációval jár. Jelen cikkünkben a munkaviszonytól való elhatárolás kérdésével, valamint a kisadózóként be nem jelentett tag munkaviszonyával foglalkozunk.

A munkaviszonytól való elhatárolás kérdése

A jogalkalmazás során számos jogértelmezési kérdést vet fel a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényben (a továbbiakban: Kata tv.) szabályozott, „munkaviszonytól való elhatárolás” kérdése, különösen abban az esetben, ha a kisadózónak csupán egyetlen üzleti partnere van. Ezzel kapcsolatban elsőként fontos kiemelni, hogy az ellenőrzési eljárások során az adóhatóságnak minden egyes alkalommal az eset összes körülményét mérlegelve kell meghatároznia azt, hogy a kisadózó és üzleti partnere között ténylegesen létrejött-e munkaviszony vagy sem. Az adóhatóság ugyanis az ellenőrzési eljárás keretében – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és üzleti partnere között munkaviszony áll fenn.

A Kata tv. a 14. § (3) bekezdésében rögzíti, hogy a munkaviszony vélelmét milyen körülmények fennállásakor kell megdőltnek tekinteni. Eszerint a kisadózó és üzleti partnere között fennálló munkaviszony vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha a törvényben felsorolt hét körülmény közül legalább kettő megvalósul. Ezek a körülmények a következők:
–    a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette (ez a pont megvalósulhat abban az esetben például, ha a kisadózó a tevékenység végzéséhez alkalmazottat is foglalkoztat);
–    a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem az üzleti partnerétől szerezte;
–    a kisadózó üzleti partnere nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan (a kisadózó tehát maga határozza meg, hogy miként végzi el a munkát, az üzleti partnerének erre vonatkozóan nincs irányítási, utasítási joga);
–    a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll (például, ha a kisadózó a tevékenység végzését a saját székhelyén vagy telephelyén végzi);
–    a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az üzleti partnere bocsátotta a kisadózó rendelkezésére (például, ha a kisadózó a tevékenység végzésekor a saját munkaeszközeit, a saját maga által beszerzett tárgyi eszközöket, nyersanyagokat használja fel);
–    a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg (például, ha a munkaidejét a kisadózó maga határozza meg);
–    a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a Kata tv. 2. § 8. pont a) vagy g) alpontja szerint nem minősül főállású kisadózónak, feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem.

Fenti szempontok közül tehát kettő tényleges fennállása már megdönti a munkaviszony fennállásának a vélelmét. Így például a vélelmet megdőltnek kell tekinteni, – amennyiben ezen kívül még legalább egy feltétel megvalósul – ha a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében azért nem minősül főállású kisadózónak, mert heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem attól a személytől szerezte, akivel a heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll.

A kisadózó vállalkozásoknak a partnereikkel ezért a szerződéseket minden esetben körültekintően kell megkötni annak érdekében, hogy a felek közötti jogviszony elhatárolható legyen a munkaviszonytól. Érdemes a feleknek a szerződésben kitérni például az eszközök biztosításának a módjára, a tevékenység végzésének a rendjére, vagy arra, hogy a megbízónak van-e irányítási joga a kisadózó vonatkozásában, és fontos, hogy ezen elhatárolási szempontoknak a valódi gazdasági működés keretében is ténylegesen érvényre kell jutniuk, tekintettel arra, hogy az adóhatóság a szerződéseket, jogügyleteket a valódi tartalmuk szerint minősíti.

Ugyanakkor fontos tisztában lenni azzal is, hogy minden esetben az adózót terheli annak bizonyítása, hogy a Kata tv. 14. § (3) bekezdésében foglalt feltételek közül legalább kettő fennáll. Amennyiben ugyanis a kisadózó az ellenőrzés során ezt bizonyítja, úgy a munkaviszony vélelmét megdőltnek kell tekinteni, ami egyben azt is jelenti, hogy a kisadózó mentesül az esetleges hátrányos jogkövetkezmények alól.

A kisadózóként be nem jelentett tag munkaviszonya

További értelmezési problémát jelenthet a Kata tv. 7. § (2) bekezdése is, mely alapján a kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti társaság vagy közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre. Mivel a Kata tv. nem határozza meg a munkaviszony fogalmát, ezzel kapcsolatban kérdésként szokott felmerülni, hogy a kata szerinti adózási módot választó betéti társaság kisadózóként be nem jelentett tagját – jellemzően a kültagot – lehet-e egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatni a társaságban. Az egyszerűsített foglalkoztatás ebben az esetben tekinthető-e a Kata tv. 7. § (2) bekezdése szerinti munkaviszonynak.

Mivel a Kata tv. valóban nem határozza meg a munkaviszony fogalmát, ezért annak meghatározásához leginkább az Art. munkaviszony fogalmából kell kiindulni. Az Art. 7. § 38. pontjának értelmében munkaviszonynak minősül – egyebek mellett – a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre törvény szerint az Mt. rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetve a munkavégzésre irányuló törvényben szabályozott egyéb jogviszonyok. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 4. § (1) bekezdése értelmében az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyra az Mt. rendelkezéseit az Efo tv-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

E rendelkezésekből levezethető, hogy az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony az Art. szerinti munkaviszonynak minősül, ezért nem kifogásolható az adózók azon eljárása, hogy a kisadózóként be nem jelentett tagot a betéti társaságban – a Kata tv. eltérő rendelkezésének a hiányában – egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazzák, feltéve, hogy a tag foglalkoztatására vonatkozóan az Efo tv-ben az adott foglalkoztatásra irányadó törvényi előírások is maradéktalanul megvalósulnak (például a bejelentésre, a foglalkoztatás időkorlátjára vagy a teljesítménybérre vonatkozóan). Továbbá figyelemmel kell lenni az Mt. 201. § (1) bekezdésének azon rendelkezésére is, miszerint érvénytelen az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontjában a felek között munkaviszony áll fenn.


dr. Kiss Mariann
tájékoztatási kiemelt főreferens
NAV Központi Irányítás
Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

 

Szeretnék ilyen híreket kapni >>

MAGAZIN
ELŐADÁSOK
ESETTÁR
ARCHÍVUM
JOGSZABÁLYOK
KAPCSOLAT
HÍRLEVÉL
ELŐFIZETEK
könyvelői klub | könyvelő képzés | könyvelő tanfolyam | budapest | debrecen | könyvelői konzultáció | könyvelési segédanyagok | mérlegképes könyvelő tanfolyam | klubtagság | letölthető anyagok | könyvelői tudástár | konferenciabérlet | díjmentes online szolgáltatás | könyvviteli szolgáltatás | könyvelői szakmai fórum
Minden jog fenntartva! © 2019 Könyvelői Módszertani Szemle - Könyvelői Klub
Még nem tagja közösségünknek?
Díjmentes tájékoztatás szolgáltatásunkról